A napokban tartott Bogsch Erik előadás és a Közgazdaságtudományi Kar által április 27-én megrendezett konferenciának Trautmann László dékán úr által tartott nyitóbeszédének szavai késztettek arra, hogy leírjam a bennem már régóta megfogalmazódott aggályokat és kérdéseket. Fontosak-e még a posztmateriális értékek a 21. század emberének és összeegyeztethető-e ez egy mai gazdasági szereplő profitmaximalizáló tevékenységével?

Az UNICE álláspontja, miszerint: „A vállalatok a társadalom integráns részei. Fő céljuk a profimaximalizálás, de nem ez az egyetlen célja létüknek.” helytálló-e a mai világban? Beszélhetünk-e társadalmi felelősségvállalásról vagy mindez csupán marketingfogás, álca, hogy felhívjuk termékeinkre a figyelmet, ill. bármi áron, akár a fogyasztók átverésével is, értékesítsük azokat? Milton Friedman szavai „ The business of business is business” legyenek-e irányadóak vagy a megdöbbentő retorikai érzékkel ellátott CSR szakemberek intelmei? Számít-e bárkinek is, hogy fenntartható gazdaságot hozzunk létre vagy az iszonyatos verseny a menedzsmentek piacán áthidalhatatlan akadályokat állít mindez elé?

Az első megdöbbenést számomra Bogsch Erik, a Richter Gedeon vezérigazgatójának szavai okozták. A válság kialakulásának okairól több száz cikkben, több száz hozzáértő, neves közgazdász álláspontját ismerhetjük meg, ám Bogsch Erik a gazdasági válság kialakulásának elsődleges okaként az erkölcsi válságot jelöli meg. Kiemeli, hogy fontos számára munkatársai magas erkölcsi morálja, többek között ennek is köszönhetik fennmaradásukat. Valóban ennyire fontos, hogy egy (leendő) munkavállaló stabil értékrenddel ugyanakkor kialakult véleménnyel rendelkezzen? Igen és megnyugatató, hogy nem csak én gondolom ezt így. Lehet másképp is. Lehet úgy, hogy nem tudsz tükörbe nézni. Vagy az üzlet szólhat arról (is), hogyan lehet gyakorolni az erkölcsöt (K kari konfenercia nyitóbeszéd, 2010. 04.27.) Nem csak magas tudással,szakértelemmel, hanem magas erkölccsel is felvértezettnek lehet lenni. Számtalan cég bizonyította be, hogy lehet úgy profitot elérni, hogy másnak is jó, hogy a fogyasztónak is jó. Kezelhetjük fenntartásokkal a társadalmi felelősségvállalás kérdését, ugyanakkor hiszem azt, hogy a CSR a fenntartható gazdasághoz vezető út egyik nagyon fontos, ha úgy tetszik elengedhetetlen eszköze. Értékrendválság igenis van és nem csak Magyarországon. De tehetünk ellene, tennünk kell ellene.

2010. márciusában a Népszabadság onlineon megjelenő cikk, miszerint az Oktatási Hivatal államilag elismert képzéssé nyilvánította a „keresztény társadalmi elvek a gazdaságban” címmel induló négy féléves posztgraduális képzést, egy kicsit kitágítja a fenntebb tárgyalt problémakört. Mind a cikkben, mind a cikket olvasókban felmerül a kérdés, van-e helye vallásos meggyőződésnek ott, ahol befektetésről, kockázatról vagy a várható megtértülésről döntenek? Mindenesetre két év múlva vehetik át diplomájukat az itt végzett szakemberek, miután a kettős gazdasági tárgyú és a katolikus egyház katekizmusának alapismeretein alapuló felvételit sikeresen teljesítették. A fenntiekben tárgyaltak méltán váltanak ki vegyes érzelmeket. Ám a gazdaság és a vallási meggyőződés összeegyeztethetőségének valós és objektív megítéléséhez még nagyon sok tapasztalatra van szükség.

Fontosnak tartom a fenntartható gazdaság megvalósítását a világban, amiben nekünk, a jövő generációjának nagy szerepünk van. Feladatunk, hogy keressük a válaszokat. Meggyőződésem, hogy az erkölcs és szakértelem együttesen bármit elérhet, és vannak akik velem együtt hisznek ebben.

  Komment: 3 db

A bejegyzés készült: 2010. 05. 19., 08:03 és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.